Székesfehérváron élek, a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem. Két leányom van, és egy unokám. Tizenöt évvel ezelőtt ismerkedtem meg a moldvai csángó-magyarokkal, a „Keresztapa, keresztanya” programmal, és akkor  ismertem meg a Külsőrekecsinben élő keresztleányomat, Krisztinát is. A moldvai magyarokkal való találkozásom meghatározó volt életemben, fontos volt számomra, hogy a moldvai magyar testvéreink megőrizzék a magyar nyelvünket, és ehhez nekünk, anyaországbelieknek minden segítséget meg kell adnunk. 2006 júliusában a székesfehérvári Öreghegyi Karitászcsoport meghívására 36 moldvai csángó-magyar gyermeket és tanári kísérőiket hívtunk meg két hétre Székesfehérvárra, valamint a Velencei-tó partján levő kézműves táborba. A székesfehérvári programjuk az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya Templomban ünnepi misével, Glósz Ervin atya áldásával kezdődött. Az itt eltöltött két hét mind a moldvai csángó-magyar testvéreinknek, mind pedig a vendéglátóknak egy életre szóló élményt jelentett.

​

Hálás szívvel köszönöm a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tagjainak a megtisztelő bizalmat. Hiszem, hogy bárhol élünk magyarok a nagyvilágban,  Összetartozunk, így felelősséggel is vagyunk egymás iránt. Az egyik legszebb feladatunk pedig a drága magyar nyelvünk megőrzése a Kárpát-medencében. Mindezt a Jóisten kegyelméből erős hittel, szeretettel és kitartó egymásra figyeléssel tudjuk elérni, ébren tartani.