A keresztszülő-mozgalomban sok segítőre leltünk az eddig eltelt 15 év során: barátokra, ismerősökre, volt osztálytársakra, jóakaratú önzetlen emberekre, akik a társaink lettek a moldvai magyarok javára meghirdetett akcióinkban. Például varrógépeket először 2008-körül küldtünk Pusztinába az asszonyok kérésére, majd Somoskába is 2015-ben, Benke Paulina tanár és tanítványai részére. Erre a második felhívásunkra is sokan jelentkeztek! A legelső adományozó akkor Várhelyi Iván volt, aki saját varrógépüket örömmel ajánlotta fel Paulináéknak. A honlapunkon is megemlékeztünk annak idején erről az eseményről: adományozókról, szállításban segítőkről.
Várhelyi Ivánnal, volt Eötvös-diák osztálytársammal az 1854-ben alapított gimnáziumban együtt koptattuk hajdanán az iskolapadokat, aztán az adományozása kapcsán 2019 november 8-án beszélgettem is a Bártfai Vendéglőben, az egyik osztálytalálkozónk alkalmával, nagy háttérzajban, az osztálytársaink zsivajában.
Kedves Iván! Te már 30 évvel ezelőtt is sokféle módon segítetted a rászorulókat, így a határainkon túl élő magyarokat is, az adás örömével. Elgondolkodtam azon, hogy egy nemes ügy mennyire össze tud kapcsolni embereket, akár ismeretlenül is, ahogyan Téged is Paulinával, aki az ajándékodat szépen meg is köszönte pár sorban: „Kipróbáltam és varrtam is vele, jó erős gép!”
Engedd meg, Iván, hogy ezúton is köszönetet mondjak Neked, Nektek és Mindenkinek, akik akárcsak a legkisebb mértékben is hozzájárultatok a csángómagyarok megsegítéséhez! További sok sikert és jó egészséget kívánok Neked és a Családodnak és minden segítőnknek. Isten fizejse! – ahogyan Moldvában mondják.
oOo
Elgondolkodom. Hála van a szívemben. Felsorolni sem tudom, hogy hány önzetlen emberrel találkoztunk eddig: keresztszülőkkel, adományozókkal, szállítókkal, akik viszonzásvárás nélkül segítették a csángómagyar gyerekeket és a családjaikat. Egyesületünk alapító tagjaként élénken emlékszem minden eseményre. Lapozgatok a Naputánjáró című hírlevelünk számaiban (2007-2018). Az emlékek után kutatok, hiszen ott megörökítettünk minden fontos eseményt Már a kezdet kezdetén a célkitűzéseink között volt a keresztgyerekeink oktatásán túl a családjaik szociális helyzetének a javítása is, a magunk eszközeivel, főként a jóakaratú emberek megtalálásával és összekapcsolásával a jó ügyek érdekében. Voltak, akik maguk ajánlották fel adományaikat, amiket örömmel továbbítottunk Moldvába, például a mozgalmunk kezdetén dr.Rudnyánszky Gabriella a komplett fogorvosi felszerelését ajánlotta fel, amely végül Szentkatolnára került Dr. Szigeti Zsuzsannához, mivel Moldvában nem tudták akkor sehol biztosítani a szükséges állandó fogorvost és a folyóvizet sem a falvakban. Ez a község viszont nagyon közel van Diószénhez és a többi moldvai faluhoz, reményeink szerint ezzel megoldható lett a csángó gyerekek fogainak rendszeresebb vizsgálata is. Vajon mi lehet azóta Gabriella és Zsuzsanna doktornőkkel és a gyerekekkel?
A keresztszülőkre és a támogatókra mindig lehetett számítani gyors anyagi, szervezési és tárgyi segítségeikre: például a nyári táboroztatásainkban, vagy a jótékonysági estjeinken, vagy a Magyar Házak, játszóterek építésénél (Külsőrekecsinben, Lábnyikban, Magyarfaluban, Pusztinán…), vagy padok beszerzésében (a Dumbravéni templomba), vagy a Csíkszeredai Csángó Bentlakás felszereléseinek biztosításában, vagy az itt tanuló csángó egyetemistáink segítésében, sőt váratlan nehézségek (pl. baleset, haláleset, tűzkár) esetén is. Mikor mire volt szükség! Felmérhetetlenül sok ember tett jót a 15 év alatt, akár név nélkül is, háttérből, alázattal, az adás örömével. Istennek hála rajtunk kívül sok más civil szervezet vagy magánember is támogatta és ma is a szívén viseli a moldvai magyarok ügyét.
Mindenkinek hála és köszönet!
Ezért is jó keresztszülőnek lenni, mert összetartozhatunk sok önzetlen emberrel!
A moldvai magyarok szeretete összeköt bennünket.
LEGYEN ÖN IS KERESZTAPA, KERESZTANYA! Remélem, hogy a jövőben is egyre többen fogjuk meghallani Duma-István András klézsei csángómagyar költő kiáltását: „Ha nem tü, Kárpátok, ketté szakagyatok, / Münköt Moldovába, veszni ne hagyatok!” – és Széchenyi István szavait is, amelyek ma is érvényesek: „Tõlünk függ minden, csak akarjunk”.
Albertné Révay Rita