amelyre tárt kapukkal és szívvel várjuk a keresztszülőket, moldvai magyar testvéreinket és minden kedves érdeklődőt!

Időpont:  2010 szeptember 11. szombat 14-17h

(Kapunyitás 13.45h-kor)

Helyszín: Háló Központ

Cím: Budapest, V.ker., Ferenciek tere 7-8.(Kossuth L.u.1.III.lph.II./.9)

www.halo.hu

A szeptemberi klubdélutánunkon beszámolókat hallunk majd a nyári táborokról és az utazási élményeinkről. Várjuk a keresztszülők nyaraltatási tapasztalatait. Kedves vendégeket is fogadunk Moldvából  (Pusztináról) az új továbbtanulók személyében. Köztük lesz Kovács Krisztián, aki Nyisztor Ilonka növendékeként minden énekversenyt megnyert, amin eddig elindult, és a Zeneakadémiára készül. Reményeink szerint énekelni és furulyázni is fog nekünk. László István pedig a Budapesti Műszaki Egyetemre, informatika szakra készül. Reméljük, hogy többen megtisztelnek minket a régebbi diákok közül is, akiket meleg szívvel hívunk ismét a körünkbe.

A Duna-TV filmjei közül láthatjuk majd a “Gyöngyökkel gyökereztél” c. filmet is.
A helyszínen továbbra is kaphatók csángó témájú könyvek, kiadványok, CD-k.

Szeretettel várunk mindenkit!

Kedves Testvérek!

Anyaországbeli testvéreink nagylelkűen kinyújtották felénk kezüket és szeretettel, jósággal felkínálták azt, ami számukra is a legdrágább, nemzetünk nagycsaládjához való törvényes tartozás lehetőségét, a magyar állampolgárságot. Meghívtak asztalukhoz mint testvér a testvért, hogy szétszabdalt népünk békében újra egyesülve részt vehessen Európa határain belül, más szabad nemzetekkel közösen, világunk tovább álmodásában, építésében. Ezentúl nemcsak anyanyelvünk drága köteléke tarthat össze bennünket, hanem a szabad magyar parlament által megszavazott törvény is. A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget és jogot ad, hogy ne csak a távoli kispadról, vagy mint vendégmunkások szóljunk bele nemzetünk nagycsaládjának ügyes-bajos dolgaiba, hanem mint felelős állampolgárok belekapcsolódjunk a bennünket érintő döntésekbe és azok kivitelezésébe.

Az újszövetség népéhez tartozó erdélyi kereszténynek a földi síkon két nagy erővonalat kell harmonizálnia. Magyarok vagyunk, de köt a drága szülőföldünk, Erdély, ahova a jó Isten akaratából születtünk, és ahol rajtunk kívül sok-sok becsületes ember él.

Bármelyik értékről is ha le kellene mondanunk, szegényebbek, sebzettek lennénk. Hiszem, hogy nem a határok tologatása a megoldás számunkra, hanem a testvéri szeretetben, becsületes munkában való egymásra találás. Úgy gondolom, hogy elég nagy ez a szép Kárpát-medence, hogy otthont adjon az itt élő népeknek. Nekünk nem egymástól kell elvegyük a betevő falatot, hanem váll a váll melletti kemény munkával kell azt mindannyiunk számára megteremtsük. Hiszem, hogy együtt könnyebb és eredményesebb is az az útkeresés, a munka, mely családjaink életét tovább tudja vinni az új évezredben. Hiszem, hogy a kétezer éve közénk jött betlehemi kisded képes akkorára tágítani szívünk, melyben elfér a népünk, nemzetünk iránti őszinte szeretet, és a szülőföldünk iránti ragaszkodás, de a velünk együtt élő nemzetek iránti lojalitás is. Így, mi a Trianon után kisebbségbe szakadt magyarok élő hidak lehetünk, s nem falak, melyek elválasztanak, vagy hideg vas ékek, melyek széthasogatnak népeket, országokat.

Mindezek tudatában drága gyermekeinkkel szeretnénk megköszönni egy szentmisében a bennünket szerető, segítő anyaországi testvéreinknek a lehetőséget, a kettős állampolgárságról szóló hatalmas kaput, melyen keresztül felemelt fővel beléphetünk egymáshoz. Szeretnénk együtt imádkozni, hogy ez a szép, tiszta szívek vágyából megszületett lehetőség valósággá váljon. Azt szeretnénk kérni imáinkban, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvény az acsarkodó, múló világ végét jelentse, és egy új testvéribb, reményteli világ alapköve legyen. Ezért július 10-én 18.00 órától Budapesten, a Szent István Bazilikában egy ünnepi szentmisét szeretnénk bemutatni gyermekeinkkel. A szentmise énekrendjét a XVII században élt csíksomlyói ferences szerzetes, Kájoni János anyagából válogatta a csíkszeredai Role együttes. Hálaadó, ünnepi műsorunkra nagy szeretettel várjuk, mindazokat, kik testvéri szeretettel nyújtják felénk karjaikat.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.

Forrás: http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=4645&Itemid=246

Ékes Ilonával a Parlamentben

Ékes Ilona országgyűlési képviselő asszony a márciusi klubdélutánunkon megtisztelt bennünket a jelenlétével és meghívta moldvai magyar testvéreinket egy parlamenti látogatásra és beszélgetésre. Megtartotta a szavát. Sokan eljöttek ezen a gyönyörű verőfényes napon, április 8-án: Szőcs Anna, Mariut Félix atya, Bogdán Tibor itt élő csángó családokkal együtt, gyerekek, fiatalok és idősebbek, és páran csatlakoztunk hozzájuk mi keresztszülők is: László Katalin, Nagy Erzsébet, Gyöngyössy Lajos és jómagam. Ékes Ilona felkérésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem három diákja is jelen volt, hogy megismerkedhessenek a nálunk tanuló csángó diákokkal, akiknek a tanulását a jövőben segíteni fogják. Több csángó diákot vártunk, de közülük csak Istok Maria Izabela tudott eljönni és felvenni a kapcsolatot velük.

Nagy élmény volt belépni együtt az Országházba, és látni a Szent Koronát. Ékes Ilona kedves vezetésével végig jártuk az épületet, megcsodáltuk a termeket a világ egyik legszebb épületében. Az Országházról tájékozódhatunk a Parlament hivatalos honlapján is ( http://www.parlament.hu/parl/hun/leiras.htm – Részlet a Képzőművészeti Kiadó Parlament c. könyvéből), de ennek a látogatásnak egyéni varázsa volt. Felajánlotta a képviselőasszony, hogy egy későbbi időpontban keresünk majd egy alkalmas időpontot  a  következő parlamenti találkozásra, amikor remélhetően többen is el tudnak majd jönni, főleg a diákok a vizsgaidőszak végeztével. Hálásan köszönjük ezúton is neki ezt a nagy élményt, és kívánunk jó egészséget és minden jót további áldásos tevékenységéhez.

Albertné Révay Rita

2010-04-08

Csángókkal a Szent Koronánál

A Parlament folyosóin együtt az egyetemistákkal

Regőczi István atya áldásos hosszú élete során sok jót tett, sok szentmisét mutatott be a csángó-
magyarokért is, és sokat imádkozik is értük. A 95 éves atya 2000 októbere óta minden
csütörtökön este 8 órakor Rózsafűzér-imádságot vezet a magyarságért, ifjúságunkért a Városliget
szélén, a lerombolt Regnum Marianum templom helyén álló keresztnél. A pusztinai asszonyok
Nyisztor Tinka vezetésével ugyanebben az időben évek óta velünk együtt imádkoznak.

Regőczi atya munkásságáról méltatás olvasható a Magyar Kurír honlapján. Ld.

http://www.magyarkurir.hu/pview.php?id=31452/

A már hagyományosnak tekinthető keresztszülő-tanár találkozónak ezúttal a budapesti Németh László Gimnázium adott otthont. (Két évvel ezelőtt a Lónyai gimnázium volt a helyszíne.) Lami Pál igazgató úr és kollégái kíváló szervező munkájának köszönhetően nagyszerűen, zökkenőmentesen zajlott  az összejövetel, pedig igen csak sok ember közös és személyes találkozójára  kellett sort keríteni. Először az aulában tartott rendezvényen a Moldvai Csángómagyar Oktatásért Alapítvány vezetői és munkatársai számoltak be az elmúlt két év eseményeiről, eredményiről, terveikről, .majd bemutatkoztak a tanárok, régiek és újak egyenként, és a keresztszülők egyesületének, a KEMCSÉ-nek új elnöksége is. Ezután  a 21 oktatási helyszínnek megfelelően, a falvak nevét viselő termekben a keresztszülők külön is beszélhettek a pedagógusokkal, s tájékozódhattak keresztgyermekük iskola eredményeiről, életéről, családjáról. Több helyen már a nyári táborozás szervezése is szóba került. s sok ajándékcsomag is összegyűlt

A megjelenők nagy száma tükrözi, hogy élő kapcsolat van a támogatók és támogatottak között.

Köszönet mindenkinek a szervezésért és részvételért!

Elnök	Gazdasági felelős	Titkár
Pákozdi Judit	Adamikné Kovács Katalin	Wagner Nóra
elnok@keresztszulok.hu	gazdasagi@keresztszulok.hu	info@keresztszulok.hu

Alelnökök
Willemse Jolanda	Gyöngyössy Lajos
	alelnok1@keresztszulok.hu
Elnökségi tagok
Lázárné Sereg Borbála faluklub-felelős	Büttner Sarolta továbbtanulási felelős
alelnok3@keresztszulok.hu	alelnok4@keresztszulo.hu
Vajda Éva oktatási felelős	Vékony Márta egyetemisták és honlapfelelős
	martavekony@gmail.com

Pákozdi Judit elnök

Újságíróként lapszerkesztőként több évtized óta a magyar hagyományok, szokások, többek között konyhánk megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, családösszetartó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgozom. Csángókkal először 20 éve találkoztam a Baranya megyei Egyházaskozáron, ott és akkor érintett meg a csángómagyar lét karizmája, s a felismerés, hogy e népcsoport fogyása, elvándorlása, asszimilációja felgyorsult. Kötelességemnek éreztem, hogy a magam szerény eszközeivel, megmaradásukat, hagyományaik megőrzését segítsem. Azóta bejártam Gyímes és Moldva falvait, alkotó társammal a pusztinai Nyisztor Tinkával összegyűjtöttem a még fellelhető étkezési hagyományokat és recepteket. Ezeket Csángó galuska címmel ez évben könyv alakban meg is jelentette az a kis kiadó, amelyet magánvállalkozásban működtetek.

Több évtizedig a Magyar Konyha, Közép- Európa első gasztronómia magazinjának munkatársa , majd főszerkesztője voltam, és az utóbbi három évben részt vettem „A rák ellen, az emberért ,a holnapért!” kiemelkedően közhasznú Társadalmi Alapítvány munkájában, ahol módom volt megismerkedni a civil szervezetek működésével. Okleveles üzemgazdász és újságíró vagyok, tözsgyökeres budapesti. és katolikus. Két diplomás gyermekem van, egy leány és egy fiú, akik eddig már három szép fiúunokával ajándékoztak meg. A civil mozgalomban és a médiában szerzett tapasztalataimmal, kapcsolataimmal, munkával és szívvel-lélekkel szeretném a keresztszülőket és csángó magyar oktatás ügyét szolgálni.

Willemse Jolanda alelnök, szociális felelős

Miután megtiszteltek a bizalmukkal, s engem választottak alelnöknek és szociális felelősnek szeretnék bemutatkozni azoknak, akikkel még nem találkoztam. Jolanda Willemse vagyok. Tudom nem hangzik magyarnak, de holland férjem van s attól kaptam ezt a nehezen megjegyezhető nevet, bár a környezetemben egyszerűen mindenki csak Jolandának hív. Egészségügyi Főiskolát végeztem, majd intenzív koraszülött osztályon dolgoztam.

1975 végén mentem el Libiába dolgozni, az ottani magyar kórházba. Ott ismertem meg a férjemet, s a gyermekem is ott született. Soha nem gondoltam volna, hogy minden fontos dolog az életemben Afrikában és Ázsiában fog történni. 30 évet töltöttem külföldön miután a férjemet a Siemens cég vezetőjeként 3 évente más országba helyezték. Mellette megengedhettem magamnak, hogy a fizetésem nagyrészét karitatív munkára költsem. Szinte a megszállottságig elköteleztem magam a szegény afrikai és ázsiai gyerekek megsegítéséért. Sok szenvedést és szomorúságot láttam, de ez még jobban ösztönzött, hogy többet és jobban dolgozzak.

Tagja voltam s vagyok több karitatív szervezetnek. Szerveztem bazárokat a Vöröskereszt Kenyai kirendeltségén, s az általunk elkészített termékeket az Angol Követségen adtuk el. Az így megszerzett pénzt szintén a rászorult és éhező gyermekekre fordítottuk. Ugandában és Nairobiban úszóbajnokságokat rendeztünk iskoláknak, lehetőséget adva a kevésbé tehetséges gyerekek számára is. Ezzel a munkámmal elnyertem a Brisbane trófeát, amely annak jár, aki a legtöbbet tesz a fiatalok sportéletéért. Mauritiuson az angol Corona Society karitatív szervezetén belül gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak nyújtottunk segítséget. Nyolc évet töltöttem Kuwaitban, s még az ilyen gazdag országban is vannak rászorultak. Kitört a háború, s menekülni kellett a családommal. Ez a szomorú tapasztalat arra is jó volt, hogy jobban értékeljem a békét és szeretetet. Az utolsó állomás Bangladesh volt, ahol nagyon nehéz az élet. Sok szegény ember él a világ ezen részén, s nagyon nehéz támogatókat találni. A vándorló élet lehetőséget adott arra ,hogy elsajátítsam a több évszázados múltra visszatekintő angolszász civil karitatív munkát. Beszélek tökéletesen angolul, felsőfokon németül s arabul, és hollandul is megértetem magam.

Négy éve költöztünk vissza Magyarországra, s a felnőtt fiam is itt él. Bár ő sohasem járt magyar iskolába, mégis tökéletesen beszél magyarul. Hazatérésem után szerettem volna itthon is folytatni ezt a munkát, s így kerültem kapcsolatban fogyatékos és speciális nevelési igényű gyerekekkel Jászberényben. Külföldi adományokból sikerült belülről az egész iskolát felújítani. Látogatóba elvittem ide a Diószéni gyerekeket is. Elindítottam Magyarországon az Esélyteremtő Születésnap Programot is, amely segítette a csángó gyerekek táboroztatását.

Három éve vagyok keresztszülő, s két keresztgyermekem van Diószénben. Többször jártam Moldvában, s próbáltam megismeri az ottani kultúrát, az emberek gondolkodását. Láttam a Salus Ortopédtechnika Kft. ortopédszűrését, s Tóth Marianna dentálhigiénikus előadásait. Köszönet Király Lajos, s az egész csapat munkájának, amit a csángó gyerekek egészségéért tettek. Szerveztem táborokat a Balatonnál, Nyíregyházán, s a Dunakanyarban, Csángó Advent estét Szentendrén. Nálam laktak a gyerekek végig, s volt lehetőségem jól megismerni őket. A Katalin bál tombolájára Petrás Mária kerámikustól kaptunk egy gyönyörű szobrot. 250 tombolát adtunk el, s a pénzt táborozásra költöttük.

Szociális felelősként szeretném ezt a munkát tovább folytatni, hiszen az előttem lévők nagyon magasra szabták a mércét. Köszönjük az áldozatos munkájukat. Azért, hogy továbbra is ilyen jól működjön ez a csapat, szeretném a segítségüket kérni. Kérem, jelezzék felém ötleteiket, vagy ha valakinek segítségre lenne szüksége, ha ötleteivel hozzá tudnának járulni ehhez a nemes ügyhöz. Azt is szeretném tudni ki, mit, hogyan és hol tett a csángó gyerekekért, hogy egyetlen jótett se maradjon köszönet nélkül. Kedves Keresztszülők! Bármikor bárki rendelkezésére állok, s erőm és tehetségemtől telhetően megpróbálok segíteni. Jó lenne szorosabb kapcsolatot kialakítani az itteni diákokkal is, s talán a tanulásban is segíthetnénk nekik. Tervek vannak, s együtt csodákra lehetünk képesek. Köszönöm a bizalmukat, s munkámmal próbálom önöknek meghálálni. Elérhetőségem : 2000 Szentendre Margaréta utca 4 telefon: 06302792688 , vagy 0626303477

Gyöngyössy Lajos alelnök, vallási felelős

“…mi is magyarok vagyunk, Még Ázsiából szakadtunk, Úristen, sorsunkon segíts, csángó magyart el ne veszítsd!” (részlet a Csángó Himnuszból)

- Isten kezében, mint eszköz teszem a dolgomat a csángó magyarokért; 61 évesen nyugdíjas tervezomérnökként. Budapesti vagyok, itt élek feleségemmel és leányommal, de a vidék és a vidéki emberek is közel állnak hozzám. Az Egyesületben irányítom és ellenorzöm az elnökség muködését, beleértve a gazdasági területet is. Ellátom a közgyuléssel kapcsolatos teendoket. Felügyelem az Egyesület elnökségének és a tagjainak az Alapszabály eloírásainak betartására vonatkozó kötelezettségét, valamint a törvényben az Egyesületre eloírt rendtartást. A csángó magyarokhoz Böjte Csaba atya felhívásán keresztül kerültem közel, olyannyira, hogy néhány napos gondolkodás és tájékozódás után jeleztem szándékomat a Moldvai csángó magyarok Szövetségénél a “Keresztapa program”-ban való részvételre. Keresztfiamat, Rétye Ferencet keresztszüloi jelentkezésemre a Szövetség választotta ki. A második keresztgyerekemet Simon Ankucát úgy is mondhatom a Sors hozta nekem. Mindkettojükkel a 2005 februári Csángó Bálon ismerkedtem meg. Azóta többször találkoztunk részben Magyarországon, részben náluk Lészpeden. Szeretném, ha mindkét keresztgyerekem tovább tanulna szakiskolában vagy középiskolában. Mindkét családot csomagküldéssel illetve anyagilag is segítem. Csángóföldi utazások szervezésével és lebonyolításával is foglalkozom, ezzel más keresztszülonek is lehetové teszem keresztgyerekük meglátogatását. 2006-ban két ilyen látogatást is lebonyolítottam. A további utak szervezése is folyamatosan történik. A keresztgyerekek nyári magyarországi nyaraltatásában is segítséget kívánok nyújtani az Egyesület keretében. További feladatomnak tekintem a keresztszülok egymással és az Egyesülettel való személyes kapcsolatának létrehozását és fenntartását többek között a keresztszülo klubnapokon. Szeretném a vidéki területi egységek megszervezését is megvalósítani. Ezzel az elnökségnek könnyebb lenne a kapcsolattartás és az operatív munka az internettel nem rendelkezo vidéki keresztszülokkel.

Adamikné Kovács Katalin gazdasági felelős

Székely nagymamámtól mindig azt hallottam, hogy „tedd magad hasznossá fiam.”

Igen hosszú ideig- több mint 20 évig- voltam önkéntese és kurátora a Rák Ellen az Emberért Holnapért Alapítványnak, számviteli, pénzügyi és szervezői tudásommal segítettem munkájukat. Ez idő alatt ott kineveltünk egy igen jó képességű csapatot, akik ma már nagyon jó minőségben dolgoznak. Ott most befejeződött a feladatom, de nagyon szeretném a meglévő tudásomat és gyakorlatomat jó cél érdekében továbbra is hasznosítani. Azt gondolom, hogy az Egyesület céljainál jobbat nem kell keresni, ezért igen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehetek e munkában. Magamról: egyedül élek, két leányom és őt unokám van, közülük három már felnőtt és kettő kisebb. Negyven-kétéves szakmai múlt van mögöttem, számviteli főiskolai végezetem, és bejegyzett mérlegképes könyvelő vagyok. Nyugdíjba vonulásom előtt 20 évig főkönyvelőként dolgoztam egy tervező vállalatnál.

Wagner Nóra titkár

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-esztétika szakos, végzős hallgatója vagyok. Jelenleg tanítási gyakorlatomat végzem a gödi Piarista Szakiskolában. Szabadidős programok szervezésével foglalkozom. Az ifjúsági önkéntes munkában sok tapasztalatot szereztem, több külföldi képzésen, tanulmányúton vettem részt, fél évet Finnországban töltöttem ifjúságsegítőként. Közel egy éve vagyok A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány titkára. A Moldvában töltött napjaim alatt szerzett tapasztalataim mély benyomást tettek rám. El is határoztam, hogy a szakdolgozatomat a Csángóföldön beindított oktatási programról mint tudatos nyelvfejlesztésről fogom írni. Most lehetőségem nyílik, hogy újabb feladatkörömben még többet tegyek ezért a nemes ügyért, a csángómagyarok segítéséért. Itt olyan emberekkel lehet találkozni, akik képesek a mai világban is önzetlenül segíteni.

Lázárné Sereg Borbála faluklub felelős

“Egy lángot adok, ápold, add tovább ….” /Reményik Sándor/

Lázárné Sereg Borbála vagyok, Borsod megyében, Mezőkövesden élek. Férjemmel nyolc éve családi vállalkozást működtetünk, s mellette mérlegképes könyvelőként vállalkozások könyvelését végzem. Lányunk 27 éves, férjével Budapesten él, s októberben megajándékoztak bennünket egy kislány unokával. Fiunk 17 éves, bencés diák Pannonhalmán. A “Keresztapa program”-ról Böjte Csaba atyától rádióból értesültem, három évvel ezelőtt. Akkor egy kisfiút fogadtunk, aki már elvégezte az általános iskolát, majd két éve Csurály Alinának, egy 10 éves külsőrekecsini “cinkának” vagyunk keresztszülei. Alina szorgalmas, jól tanul, szépen beszél magyarul, melyhez családjától is sok biztatást kap.

2005. decemberében Mezőkövesden iskolás gyerekekkel és szüleikkel több mint 500 cipős dobozt töltöttünk meg ajándékkal, 2007. Pünkösdjén pedig egy autóbusszal meglátogattuk őket Külsőrekecsinben. 2007. augusztusában 15 mezőkövesdi keresztszülővel, s a város lakóival és vállalkozóival közösen 29 külsőrekecsini gyermeket városunkban egy hétig táboroztattunk. Tizennyolc gyerek még nem járt Magyarországon, többségük először volt strandon, Állatkertben, meglátogattuk a Parlamentet, Eger, Mezőkövesd nevezetességeit. Próbáltuk őket kényeztetni, szeretgettük őket, figyeltük kívánságaikat. Sokat próbáltunk adni nekik, de biztos vagyok benne, hogy többet kaptunk tőlük, mint amennyit adtunk. Az egyesületben szeretném átadni tapasztalataimat, észrevételeimet. Szeretném, ha a falu-klubok keretében ötleteink gazdát cserélnének, egyre több keresztszülő és gyerek találkozhatna, hogy mi felnőttek minél többen átérezhessük, hogy adni jobb, mint kapni.

Büttner Sarolta továbbtanulási felelős

Kémia –biológia szakos középiskolai tanár vagyok, férjem geofizikus. Két fiunk és egy lány unokánk van. Gödöllőn, családi házban élünk immár húsz éve. A moldvai csángók nehéz helyzetéről a szégyenletes dec 5.-ei népszavazás után hallottunk Böjte Csaba és Hegyeli Attila gödöllői látogatása alkalmával. Férjemmel rögtön elhatároztuk, hogy megpróbálunk tenni valamit a teljesen elhagyatott csángókért a magunk erejéből. Barátok, rokonok segítségével összegyűjtöttünk könyveket, számítógépeket, oktatási segédanyagokat, és kisebbik fiunkkal elindultunk Lészpedre, ahol Márton Attila vendégszeretetében részesültünk. Megismerkedtünk Puskás Anna nénivel, élveztük szép énekét. Sajnos ezt már soha többé nem tehetjük.

Hazatérve, biztosak voltunk abban, hogy ezt a munkát folytatni kell, de szervezettebb körülmények között. Felkerestem Szűcs Józsefné, Zsókát, a Damjanich Általános iskola igazgatóját, és ő felajánlotta, hogy az éppen alakuló Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület keretén belül végezzük ezt a valóban értékvédő és -mentő munkát, a moldvai csángók magyar oktatásának támogatását. Zsóka kapcsolatrendszerének segítségével sikerült egy nyári jutalomtábort szervezni 18 gyereknek és 2 felnőtt kísérőjüknek. Ez a jól sikerült egy hetes magyarországi tartózkodás megerősítette bennünk, hogy tovább kell haladnunk ezen az úton, és meg kell találnunk azokat a személyeket és anyagi forrásokat, amelyek segítségével további támogatást nyújthatunk a csángó gyerekek magyar tanulásához. Ekkor keresett meg Hegedűs Dóra, hogy nem vállalnék-e alelnöki funkciót az egyesületben. Nagy megtiszteltetésnek érzem ezt a felkérést, és remélem, hogy meg tudok felelni az elvárásoknak.

Vajda Éva oktatási felelős

Két évig Moldvában, Pusztinán, tanítottam a férjemmel együtt, aki gyöngyösi születésű, festőművész. A rendszerváltás után egyetemistákkal voltam kint először Moldvában, két hétig voltunk Lujzikalagorban, gyerekekkel foglalkoztunk. Én abban az időben, tíz évig szülőhelyemen, Sepsiszentgyörgyön és a környező falvakban tanítottam. 2001-ben telepedtünk át a fiammal Magyarországra, ő jelenleg Szegeden egyetemista.

A két év moldvai tapasztalat számunkra meghatározó volt, ezért gondoltam arra, hogy szívesen részt vennék a KEMCSE áldozatos munkájában, tapasztalatommal szívesen segíteném továbbra is a moldvai magyar oktatás ügyét. Hosszasan tudnék mesélni erről a két évről, de megpróbálom mégis röviden összefoglalni a tapasztalataimat. Mivel nem vagyok a téma kutatója, csak a személyes, szubjektív tapasztalataimról tudok beszélni.

Az oktatási programot, minél inkább megismertem, annál nagyobb dolognak tartottam. A tanárok befogadtak az első perctől, segítettek beilleszkedni, nagyon jó és pozitív hangulat uralkodott. A Salamon Adrián és Hegyeli Attila közös vezetési módszerével teljesen egyetértettem, azóta is egyetértek. A problémákat meg lehetett vitatni, s örvendtem annak, hogy mindig igyekeztek előremozdítani a dolgot. Természetesen mindez nem működhetne a magyar állam, civil szervezetek, illetve a keresztszülők hathatós segítsége nélkül. Úgy a KEMCSE, mint a pusztinai keresztszülők nagyon sokat segítettek a munkánkban, figyelemmel kísérték az eseményeinket, mindig visszajeleztek, bátorítva és bíztatva minket. Ezért ma is hálás vagyok. Tudom, hogy a többi faluban is így van ez. Ezt megint egy igazi csodának tartottam. Több mint 1500 ember hoz áldozatot egy jó ügy érdekében. Úgy gondolom, hogy ez nem kevés. Ezért ajánlottam fel a segítségemet a KEMCSE-nek, mint oktatási felelős és kapcsolattartó a Moldvában tanító tanárokkal.

Vékony Márta honlap felelős

Nevem Vékony Márta, és igen, Máriára is lettem keresztelve alaphangon. 1951.09.10-én születtem Baján. Édesapám Temesvárról származott. Az idősebb generációk talán megértik annak a ténynek a humorát, hogy (tudomásom szerint) ő volt Magyarország egyetlen pártonkívüli diplomatája a régi világban (agrárvonalon, de mégis….)

Párizsban voltam középiskolás, Rómában végeztem az egyetemet, úgyhogy, ha ezeken a nyelveken beszélek is, semmi érdemem benne. Angolul iskolában tanultam meg. Nyugdíjazásomig összesen két munkahelyem volt, Gödöllő, Gépész Kar, majd Országos Műemlékvédelmi Hivatal. A számítógépet és a netet erős felhasználói szinten ismerem, és nyitott vagyok bármi megtanulására.

Elkötelezett katolikus vagyok. A csángókkal a keresztszülő-programban találkoztam, melyről túl sokat eddig nem tudtam, de boldogan ajánlom fel hátralévő életemet a magyarság, és köztük a Szeret-menti falvak segítése érdekében.

Van-e fontosabb és szentebb küldetés, mint eltévedt gyermekeket hazavezetni, emberpalántákat tudással, hittel, szeretettel beoltogatni? Ilonának erre minden örökölt és szerzett képessége megvan. Örökölt: mert édesanyja, László Kis Erzsébet is csodálatos képességekkel megáldott énekes. Szerzett: mert képzett pedagógus. Ámde főiskolán azt nem tanítják, amit ő tud. Arról legszebben Csaba testvér beszél: „Én azt az őszinte, gyermekek iránti mélységes tiszteletet, csodálatot nagyon kevés pedagógusban láttam felcsillanni, mellyel Ilona a maga egyszerűségében vezeti a gyermekeit. Szeme tükre szó nélkül is harsogva mondja, hogy: bízom bennetek, ti jók vagytok, nagyon  jók, és elé  fogjátok tudni adni nagyszerűen azt, mit év közben megtanultunk… Ének, tánc, mese, Ilona végtelen jóságú tekintetétől magától buggyan, mint tiszta forrásvíz elő a gyermekekből.

Másfél évtizede találkoztam vele először, egy székelyföldi furulyás barátommal mentünk zenészekért, s javaslatára – mivel útba esett – beugrottunk hozzá Onyestre-Ónfalvára, ahol óvónői hivatást végez máig is. Kedvessége, őszintesége, nyitottsága, mosolya azonnal magával ragadott. Kapcsolatban maradtunk, és sok alkalommal láttam-hallottam őt és tanítványait itt is, ott is. Legemlékezetesebb volt ezek közül az, amikor négy esztendeje az Óbudai Népzenei Iskola tanáraival jártunk Pusztinában és Frumószában. Soha nem feledjük a nagy csapat éneklő iskolást, mindegyikünknek könnyes lett a szeme őket hallgatva.

Az irányításával működő éneklő-mesélő-táncoló közösségek – kicsik és nagyok egyaránt – számos hazai és külföldi fesztiválon, népdalversenyen, televíziós vetélkedőn vettek részt, jelentős díjakat kaptak.  Ő maga is több kitüntetést kapott már, ezek közül a legjelentősebbek a Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla emlékdíja 2006-ban és a Csángó Kultúráért Díj, amellyel a Magyar Oktatási Minisztérium tüntette ki 2008-ban. Ugyanebben az esztendőben lett a 2006-ban elkészült pusztinai Magyar Ház programjainak felelőse.

Ilona küldetéses ember. Kőrösi Csoma módján, csak ő nem messzi tájakra ment magyarokat keresni, otthon, szülőfalujában találta meg (Domokos Pál Péter szavaival) „ a világ legárvább kisebbségét”, a saját népét.

Hamar rátalált a küldetésére. Nem csak arra, hogy maga megtanulja ősei énekeit, hanem „tüzet ütött benne az énekek visszatanítása”.

„Adjon a jó Isten népünk számára minél több hozzá hasonló, gyermekeinket, mindannyiunkat szépnek látó, világunkat megszépítő pedagógusokat” – mondja Böjte Csaba. Igen, de Nyisztor Ilona nem csak pedagógus. Világlátott énekes is, aki megtapasztalta és használja az ének hatalmát, gyógyító erejét. Ha csak énekelne, lemezeket készítene – már öt önálló albuma van – akkor is megérdemelné ezt a díjat, hiszen akik belenőnek a hagyományba, legtöbbször szabadulni igyekeznek tőle. Ezt sugallta neki a román iskola, erre figyelmeztették papok, tanítók, „jóakaratú” emberek. De mintha zengett volna benne Kodály intése: „mi azt mondjuk a népnek: amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése… becsüld meg, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz.” És persze küldetéséhez voltak s vannak támaszok. Domokos Pál Péter, Jáki Sándor Teodóz, Kallós Zoltán, sok magyarországi család és a saját családja: szülei, Mihály, a férje s két szép szál fia. De nem csak magyarok. Például a jogvédő finn Tytti Isohookana Asunmaa európai parlamenti képviselő asszony is, akivel nemrég a Duna Televízióban láthattuk együtt, a Csíksomlyói búcsuban. Ilonát a hetvenes évek közepén többször zaklatták a román hatóságok, egy évre bevonták útlevelét is. Mindez nem tántorította el őt attól, hogy újra és újra feltegye a mindannyiunkra tartozó kérdéseket:

„Vajon meddig kell a fejünket lehajtani?

Vajon meddig kell szégyelljük, hogy csángómagyarok vagyunk?

Vajon meddig csúfolnak az újságírók, papok, tanárok, hatóságok?

Vajon meddig kell bújjunk, meddig kell szégyelljük énekeinket, táncainkat, hagyományunkat?”

Vajon meddig?

Kobzos Kiss Tamás

A cipőket Farszky János ortopédcipő készítő teljesen ingyen csinálta.  Fantasztikus, hogy vannak még ilyen áldozatos emberek, akik ekkora áldozatot hoznak. Tóth Marianna foghigénikus Érdről sem ült tétlenül a vizsgálatok alatt. Most is, mint az előző évben a Colgate-Palmolive Magyarország Kft. és a Procter-Gamble Hungary Kft. jóvoltából több száz fogkefét és fogkrémet osztott ki a gyerekek között. Az udvaron tanította őket a fogmosásra, és a helyes táplálkozás fontosságára.

Nem szabad elfeledkeznünk Király Lajos Diószéni falugazdáról sem, aki autójával fuvarozta a

vizsgálatra szoruló szülőket és gyerekeket. Bár a szűrés és a cipők készítése ingyenes volt, az anyagért  300 ezer forintot kell fizetnünk, s most azon dolgozunk, hogy ezt a pénzt összegyűjtsük. A felét már sikerült, köszönet  ezért Galatik-Berta Erzsébetnek, aki azóta sajnos már nincs közöttünk, de jelentős összeggel járult ehhez a nemes célhoz.

Külön köszönet jár  a Salus Ortopédtechnika Kft-nek, hiszen segítségük nélkülük ez az egész projekt nem valósulhatott volna meg, s köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a moldvai csángó gyerekek  megkapják  a gyógycipőket. Kérem, ne felejtsék el, hogy   továbbra is szükségünk van  minden támogatásra, ha bárki bármiben tud  segíteni, hálásan fogadjuk.

Jolanda Willemse

KEMCSE Szociális felelős

Ez történt Szentendrén is, csak említeni kellett hogy csomagokat gyűjtünk Karácsonyra a moldvai csángó gyerekeknek, s napokon belül tele volt a garázsom játékokkal, ruhákkal és édességgel.

Az idén új támogatóink is akadtak: a  Coats Hungary Cérnagyár vezetői és sok-sok dolgozója   segített adományokkal, hogy egyetlen Diószéni Csángó gyermek se maradjon ajándék nélkül.

A cérnát és a fonalat a gyerekek kézműves foglalkozásokon fogják felhasználni, s talán ez  is  hozzájárul ahhoz, hogy   ápolhassák   a csángó hagyományokat .Mind ez nem jöhetett volna létre Víghné Bozó Katalin minőségirányítási vezető nélkül, aki fáradságot nem kímélve szervezte a dolgozók csomag-gyűjtését.

Nem szabad elfeledkeznünk A Magyar Táncművészeti Főiskola Nádasdi Ferenc Gimnáziumának tanulóiról sem, akik kicsi zsebpénzüket költötték arra, hogy cipős doboz nagyságú csomagokat készítsenek a moldvai csángómagyar gyerekeknek. Köszönet Trombitásné Dévai Éva szentendrei anyukának a szervezésért.

Sok- sok nevet említhetnék még ,de igazán a végeredmény a fontos. Ezek a felnőttek és gyerekek emberszeretetből az idén is jelesre vizsgáztak. Köszönöm mindenkinek aki segített, köszönöm, hogy önzetlen segítségre nevelik gyermekeinket. Egyszer talán ez a generáció úgy élhet majd, hogy senki sem szorul ilyenféle segítségre,  és segíteni másokon természetes

része lesz az életünknek.

Jolanda Willemse

KEMCSE alelnök

szociális felelős