amelyre tárt kapukkal és szívvel várjuk a keresztszülőket, moldvai magyar testvéreinket és minden kedves érdeklődőt!

Időpont:  2010 szeptember 11. szombat 14-17h

(Kapunyitás 13.45h-kor)

Helyszín: Háló Központ

Cím: Budapest, V.ker., Ferenciek tere 7-8.(Kossuth L.u.1.III.lph.II./.9)

www.halo.hu

A szeptemberi klubdélutánunkon beszámolókat hallunk majd a nyári táborokról és az utazási élményeinkről. Várjuk a keresztszülők nyaraltatási tapasztalatait. Kedves vendégeket is fogadunk Moldvából  (Pusztináról) az új továbbtanulók személyében. Köztük lesz Kovács Krisztián, aki Nyisztor Ilonka növendékeként minden énekversenyt megnyert, amin eddig elindult, és a Zeneakadémiára készül. Reményeink szerint énekelni és furulyázni is fog nekünk. László István pedig a Budapesti Műszaki Egyetemre, informatika szakra készül. Reméljük, hogy többen megtisztelnek minket a régebbi diákok közül is, akiket meleg szívvel hívunk ismét a körünkbe.

A Duna-TV filmjei közül láthatjuk majd a “Gyöngyökkel gyökereztél” c. filmet is.
A helyszínen továbbra is kaphatók csángó témájú könyvek, kiadványok, CD-k.

Szeretettel várunk mindenkit!

Az idén is táborozhatott 25 diószéni csángó gyermek Willemse Jolanda és a szentendreiek segítségével. Bár nem jutottak el a Dunakanyar gyöngyéig, csak Erdély egyik legszebb részéig, Kőrispatakig. Hogy miért? Nagyon egyszerű a válasz, az útlevelekre Jolandának már nem jutott pénze. De talán ez így volt jó, mert a csángó gyerekek ezúttal lehetőséget kaptak arra, hogy megismerkedjenek erdélyi gyerekekkel. A táborozás alatt az égiek nem voltak kegyesek hozzájuk, hiszen minden nap esett az eső, de a kedvüket még ez sem tudta elvenni.

Kőrispatak szalmakalap múzeumáról híres, ami szinte egyedül álló a világon. 2001-ben Szőcs Lajos és családja hívta életre. A diószéni gyerekek megtanulták tőlük a szalmakalap készítés fortélyait, azt, hogyan kell szalmából gyűrűt, karkötőt, angyalkákat és még sok-sok más szép dolgot készíteni. A múzeum udvarán megcsodálhatták a kőgyűjteményt, a sok különleges követ, abban az állapotban, ahogy a természet sok évtizeden át csiszolta faragta őket az utókor számára.

Igaz, a búzaőrlő malom már nem működik, de a kézzel tekerhető, régi fafelvonót mindenki kipróbálhatta. Azt is látták milyen nehéz a faszén égetése, de az eső miatt a gombaszedés sajnos elmaradt. Volt naponta játék, szellemi vetélkedő magyar nyelvből, szemétgyűjtés, ének- és táncverseny. A nyertesek sok szép ajándékkal térhettek haza Király Lajos, Siklósi Adrienn, Albertné Révay Rita jóvoltából. A focibajnokságot Lovász Mátyás vezette, nem volt egyszerű a helyzete, mert csak egyetlen fiú volt a táborban, de szerinte a lányok is remekeltek. Száz Erzsébet és Katalin tanár nénik egész idő alatt mérhetetlen szeretettel és türelemmel foglalkoztak a gyerekekkel. Egy hétig élvezhették Magdi néni finom ételeit, a túróspuliszka még Jolanda férjének, Ton bácsinak is ízlett.

Ellátogattak Bözödújfaluba, az elárasztott faluba is, s megcsodálták a vízből kiálló templomtornyot. Tiszteletüket tették az emlékhelyen, s Szőcs Lajos bácsi fia elmesélte, hogy az emberek minden évben visszatérnek ide, hogy emlékezzenek régi otthonukra.

Ez a tábor nem jöhetett volna létre a keresztszülő program nélkül, ­bár Jolanda az idén olyan gyerekeket választott ki a táborozásra, akiknek még nincs fogadott keresztszülője, de egész évben szorgalmasan jártak magyar órákra­, s ezért idén is szükség volt olyan emberek anyag támogatására, akik segítik ezt a nemes ügyet, s időt s pénzt nem sajnálva minden évben megpróbálják a lehetetlent. Bizony ebben a nehéz gazdasági helyzetben egyre nehezebb a táboroztatásra pénzt szerezni, de valahogy ez Jolanda Willemsének évek óta mindig sikerül. Talán azért, mert mindig megtalálja azokat, akik hiszik, hogy adni jó s a kis hétköznapi csodákat csak együtt, karöltve tudjuk megvalósítani. Cserében a gyerekek szeretete a jutalmuk, s ez erőt ad mindenkinek a következő feladathoz, hiszen ezeknek a csángó lányoknak s fiúknak ez jelenti az egyetlen nyaralási lehetőséget.

Diószéni csángó táborozók

Támogatók:

Ton és Jolanda Willemse, Szentendre
Király Lajos, Szentendre
Dr. Dragon Pál,
Szentendre
Diószéni keresztszülők
Szőcs család Kőrispatak

Külsőrekecsini konferencián

A Teleki László Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége meghívására öten
keresztszülők (Pákozdi Judit, Adamik Katalin, Wagner Nóra, Gyöngyössy Lajos és Albertné Révay Rita). részt vehettünk az általuk szervezett, Pünkösdi hétnek nevezett eseménysorozaton Moldvában 2010. május 14-22 között: (A részletes programok megtalálhatók az alábbi honlapon:

http://www.telekialapitvany.hu/#

„Magyar nyelvű hitélet a moldvai csángó közösségekben” címmel Külsőrekecsinben konferenciával és továbbképzéssel kezdődtek az események a csángó oktatási program tanárai számára. A konferencián az előadások mellett, a tanárok személyes tapasztalatait is meghallgathattuk. Sok új ismeretettel és információval gazdagodtunk e két nap alatt.

A hét folyamán három faluban magyar nyelvű szentmisén vehettünk részt a helyi hívekkel és a vendégekkel együtt:

1.) Somoskán Tampu-Ababei József atya a helyi plébánossal együtt román/magyar nyelven,
2.) Pusztinán Böjte Csaba atya végig magyar nyelven,
3.) Magyarfaluban Pogár Róbert atya a helyi plébánossal együtt román/magyar nyelven.

Szentmise Magyarfaluban

Az MCSMSZ részéről útikalauzainknak Hegyeli Attilának és Kató Gyulának köszönhetően, a vártnál több helyre jutottunk el, ami nagy örömünkre szolgált. De nagy  segítségünkre volt Solomon Adrián elnök és Orbán Attila is. A  rendelkezésre álló idő alatt következő falvakat sikerült felkeresnünk:

Klézse, Somoska, Pokolpatak, Csíkfalu, Diószeg, Szitás, Lujzikalagor, Trunk, Diószén, Nagypatak, Tyúkszer, Lészped, Pusztina, Lábnyik, Magyarfalu.

A legtöbb faluban módunk volt az oktatási helyszíneket is meglátogatni, ahol a tanárokkal és a gyerekekkel, valamint a helyi nyelvállapottal és a körülményekkel is megismerkedhettünk.
Igyekeztünk feljegyezni, hogy melyik iskolában mire van a legnagyobb szükség, hogy a jövőben „iskolára szólóan” tudjuk összeállítani adománycsomagjainkat. Reméljük, hogy az elnökségünk tervezett szeptemberi útjára már vihetünk magunkkal mindenhova célzottan hasznos felszereléseket: például sokan kértek társasjátékokat, labdákat, festékeket, gyöngyöket, színes lapokat stb. Minderről részletesen beszámoltunk a júniusi klubdélutánon, és egy nagyobb játék- és felszerelés-adományt is átadtunk a nálunk vendégeskedő diószéni tanároknak.

Sok megrendítő, de felemelő élményben is volt részünk. Elmondhatjuk, hogy a rossz időjárás ellenére nagyon tanulságos volt az utunk. Még akkor is igaz ez, ha nem is sikerült minden tervezett programon részt vennünk, például Gyöngyössy Lajos autója, amivel utaztunk, elromlott (további egy hetet kellett kint töltenie a javításra várva). Ezért utunk végén nem jutottunk el a Csíksomlyói Búcsúra sem, és az esti csángó szentmisére sem, amelyet Jáki Sándor Teodóz OSB-atya tartott. Az Interneten szerencsére meghallgatható ez a szentmise:

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=637326&pid=565597

Csíkfalusi gyerektabló

Érezhető volt a változás szele is az ott-létünk alatt. A tanárokkal, a gyerekekkel, a helybeliekkel sokat tudtunk beszélgetni. Meggyőződtünk róla, hogy a helybelieknek román/magyar nyelvű szentmise iránt lenne igényük, melyen magyar nyelven is hallhatnák a szentbeszédet, és magyarul énekelhetnék ősi szenténekeiket.

Köszönjük a Teleki László Alapítványnak, hogy részesei lehettünk ennek a nagy eseménysorozatnak. Mi keresztszülők továbbra is támogatjuk a magunk eszközeivel keresztgyerekeink és a családjaik minden törekvését.

Pákozdi Judit és
Albertné Révay Rita

Kedves Testvérek!

Anyaországbeli testvéreink nagylelkűen kinyújtották felénk kezüket és szeretettel, jósággal felkínálták azt, ami számukra is a legdrágább, nemzetünk nagycsaládjához való törvényes tartozás lehetőségét, a magyar állampolgárságot. Meghívtak asztalukhoz mint testvér a testvért, hogy szétszabdalt népünk békében újra egyesülve részt vehessen Európa határain belül, más szabad nemzetekkel közösen, világunk tovább álmodásában, építésében. Ezentúl nemcsak anyanyelvünk drága köteléke tarthat össze bennünket, hanem a szabad magyar parlament által megszavazott törvény is. A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget és jogot ad, hogy ne csak a távoli kispadról, vagy mint vendégmunkások szóljunk bele nemzetünk nagycsaládjának ügyes-bajos dolgaiba, hanem mint felelős állampolgárok belekapcsolódjunk a bennünket érintő döntésekbe és azok kivitelezésébe.

Az újszövetség népéhez tartozó erdélyi kereszténynek a földi síkon két nagy erővonalat kell harmonizálnia. Magyarok vagyunk, de köt a drága szülőföldünk, Erdély, ahova a jó Isten akaratából születtünk, és ahol rajtunk kívül sok-sok becsületes ember él.

Bármelyik értékről is ha le kellene mondanunk, szegényebbek, sebzettek lennénk. Hiszem, hogy nem a határok tologatása a megoldás számunkra, hanem a testvéri szeretetben, becsületes munkában való egymásra találás. Úgy gondolom, hogy elég nagy ez a szép Kárpát-medence, hogy otthont adjon az itt élő népeknek. Nekünk nem egymástól kell elvegyük a betevő falatot, hanem váll a váll melletti kemény munkával kell azt mindannyiunk számára megteremtsük. Hiszem, hogy együtt könnyebb és eredményesebb is az az útkeresés, a munka, mely családjaink életét tovább tudja vinni az új évezredben. Hiszem, hogy a kétezer éve közénk jött betlehemi kisded képes akkorára tágítani szívünk, melyben elfér a népünk, nemzetünk iránti őszinte szeretet, és a szülőföldünk iránti ragaszkodás, de a velünk együtt élő nemzetek iránti lojalitás is. Így, mi a Trianon után kisebbségbe szakadt magyarok élő hidak lehetünk, s nem falak, melyek elválasztanak, vagy hideg vas ékek, melyek széthasogatnak népeket, országokat.

Mindezek tudatában drága gyermekeinkkel szeretnénk megköszönni egy szentmisében a bennünket szerető, segítő anyaországi testvéreinknek a lehetőséget, a kettős állampolgárságról szóló hatalmas kaput, melyen keresztül felemelt fővel beléphetünk egymáshoz. Szeretnénk együtt imádkozni, hogy ez a szép, tiszta szívek vágyából megszületett lehetőség valósággá váljon. Azt szeretnénk kérni imáinkban, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvény az acsarkodó, múló világ végét jelentse, és egy új testvéribb, reményteli világ alapköve legyen. Ezért július 10-én 18.00 órától Budapesten, a Szent István Bazilikában egy ünnepi szentmisét szeretnénk bemutatni gyermekeinkkel. A szentmise énekrendjét a XVII században élt csíksomlyói ferences szerzetes, Kájoni János anyagából válogatta a csíkszeredai Role együttes. Hálaadó, ünnepi műsorunkra nagy szeretettel várjuk, mindazokat, kik testvéri szeretettel nyújtják felénk karjaikat.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.

Forrás: http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=4645&Itemid=246

Megrendítő volt látni és hallani a képsorokon a régi tanárok és diákok visszaemlékezéseit és az évek multával történt találkozásaikat is. Sok probléma ma is aktuális.

.

.

.

.

.

.

.

.

Orbán Borika két szép klézsei népdalt énekelt el nekünk, aztán a mai oktatási helyzetről kezdtünk el beszélgetni.

.

.

.

.

.

Először Büttner Sarolta idézte Bakk Pál szavait a filmből, aki 1947 decemberétől tanított Lészpeden: „A csángó értelmiséget létre kell hozni, különben szétszóródik ez a népesség!” Majd beszámolt a csíkszeredai diákok szép eredményeiről: jelenleg 5 egyetemista  tanul Székelyudvarhelyen, Kolozsvárott. Ősztől két diák érkezik Budapestre,  Kovács Krisztián Pusztináról, aki több népdalverseny győztese ,ő zenei pályán tervezi a tovább tanulást. Őt Kiss Melitta keresztszülő segíti majd az itteni beilleszkedésben és tanulmányaiban. László Leo a Balassi Intézetben fejleszti magyar nyelvi ismereteit,hogy egy év múlva a távközlés és informatika terén tanuljon tovább. A következő tanévben 13 nyolcadikos várható,hogy  Csíkszeredában folytatja középiskolai tanulmányait. Nagyon fontos, hogy erős motivációval érkezzenek a falvakból a gyerekek,hogy az első év nehézségeit komoly munkával le tudják küzdeni.Fontos, hogy lássák,milyen lehetőségeik lesznek a középiskola elvégzése után!

Vajda Éva kibővítette ezt a gondolatsort, aki Pusztinán tanított pár évig. Visszatekintett röviden a 10 éves oktatási programra, és felhívta a figyelmet a most megjelent „Tíz év Moldvában” (Csángó Oktatási Program 2000-2010) c. kötetre, amelyet a helyszínen meg is vásárolhattak az érdeklődők. Kiemelte annak fontosságát is, hogy jó lenne, ha a román állam is jobban támogatná a jövőben az állampolgárait az Európai Unió előírásainak megfelelően.

Szász Erzsébet és Katalin egy vetítettképes előadást tartott nekünk  Diószénről és az iskoláról. A falu 5000 lakosából 2000 a gyerek, akik közül 90-en járnak magyar órára. Láthattuk a mosolygós gyerekarcokat, de a szomorú képsorokat is a tanterem rossz állapotáról. A kályhát át kellene rakatni, hogy fűthető legyen, a padló beszakadását ki kellene javítani, az ajtót meg kéne erősíteni, hogy melegben tanulhassanak télen a gyerekek, ne nagykabátban. Eddig a bérelt helyiségben nem sikerült ezekre megoldást találni. A keresztszülők kérdéseire is válaszoltak a kedves tanítónők.

Pákozdi Judit elnök is megerősítette a hallottakat, hiszen május közepén személyesen látta a helyzetet maga is. Röviden beszámolt vetített  képsorokkal a Teleki László Alapítvány és az MCSMSZ közös rendezvényéről, amelyen a meghívásukra öten keresztszülők mi is részt vehettünk május 14-22 között: Pákozdi Judit, Adamik Katalin, Wagner Nóra, Gyöngyössy Lajos és Albertné Révay Rita. „Magyar nyelvű hitélet a moldvai csángó közösségekben” címmel Külsőrekecsinben konferenciával és továbbképzéssel kezdődtek az események a csángó oktatási program tanárai számára, majd három faluban magyar nyelvű előadásokkal és szentmisével folytatódtak. (Erről külön cikkben részletesen is beszámolunk.)

Találkozunk szeptemberben tábori és nyári beszámolókkal.

Tartalmas és szép időtöltést, jó nyaralást kívánunk mindenkinek!

2010-06-12

Albertné Révay Rita

A szállásadó Zsitár családot a 2008-as utunk során ismertük meg, akkor is náluk szálltunk meg, és nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ami nem csak évi egyszeri találkozást jelent, hanem többszöri telefon és levélkapcsolatban is vagyunk. A második nehéz nap után bizony kicsit fáradtan szédültünk be az ágyba, tudván, hogy reggel korán kell indulnunk Gajdárba. Bőséges reggeli elfogyasztást követően indultunk is, már vártak bennünket a tanító nénik, Eszter és Szende. Nagyon kedves és vidám lányok, pedig a körülmények finomat szólva is rendkívül nehezek. Vittünk egy kis pénzt, amit Biri Elvira gajdári falugazda gyűjtögetett a cserépkályha ujjá építéséhez.

Beszélgettünk egy kicsit aztán két csapatra oszolva egy-egy tanító nénivel meglátogattuk Erzsi és Ili keresztgyerekeit, nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, rendkívüli a ragaszkodásuk. Erzsi berakta a gyerekeket az autóba, és végigvonult a falun velük, hihetetlen boldogság volt számukra, alig lehetett kiszedni őket, de indulnunk kellett, mert még Külsőrekecsinbe mentük át egy-két csomagot leadni, és megnézni a Gyerekek házát, ahol a tanítás folyik, és ahol a tanárok laknak.

Talán ez a falu néz ki a legszegényebbnek, lehet a fekvése miatt is, viszont mindenki beszél magyarul. Este 6 óra felé értünk haza Lészpedre, ahol már várt a finom „galuska” és végre találkoztunk Márton Attila tanító bácsival, hogy a lészpedi gyerekekről is hallhassunk. A forgatókönyv alapján későn feküdtünk ismét, és korán keltünk. Elmentünk a legkorábbi misére, ahol nagyon sokan voltak, külön padban ülnek a férfiak, és külön a nők, mint régen nálunk is. A mise után még megnéztük a lészpedi piacot, találkoztunk egy pár kisgyermekkel akit ismertünk, aztán irány haza. Na ott ért csak meglepetés bennünket. Erzsi és én kaptunk egy-egy gyönyörű katrincát, Ili pedig megkapta azt az öreg öntött vas vasalót, amiben majdnem hasra esett, azzal volt az ajtó kitámasztva. Azt hittünk,már nem érhet több meglepetés – de még ért – egy szatyorban használt, régi gyönyörű kis szőttesek voltak amik apró hibák miatt ki akartak dobni, ezt a merényletet azonnal megakadályoztuk, és a „zsákmánnyal” nagy boldogan útra keltünk Udvarhely felé, hisz este 7 kor már indult a busz vissza Pestre.

Elgondolkodtató bizony ez a nehéz helyzet, amiben ezek az emberek élnek, de annyi derűvel, és „elfogadással” teszik mindezt, hogy csak tanulni lehetne tőlük, ami egy sokkal jobb körülmények közül jövőnek nagyon nehéz. Ápolni kell ezeket a kapcsolatokat a nagy messzeség ellenére is, hisz azt a hálát és boldogságot, amit látni lehet az arcokon, ahogy tudnak örülni minden boldogságnak, erőt adnak nekünk.

Fárasztó egy kicsit egy ilyen út, de annyi az élmény hogy bőven kárpótol és a búcsúzáskor mondott „viszontlátásra” igazi értelmet nyer, már alig várjuk hogy újra mehessünk.

Ruszthi Erika
lészpedi keresztülő

Az utazásról készült képek láthatók az interneten:

http://picasaweb.google.hu/Era.nyara/20100320Csangoknal

A jelenlévők nagy élményben részesültek: a keresztszülők és a vendégeink, akik között két moldvai magyar testvérünket és pár fiatalt is köszönthettünk. Először néhány keresztszülőtársunk márciusi útjáról hallhattunk egy rövid fényképes beszámolót Ruszthi Erika, lészpedi keresztszülő előadásában, amelyet Szarka Ilona is időnként kiegészített. (Az erről készült cikk elolvasható a honlapunkon.) Ezt követően nagy érdeklődéssel fordultunk meghívott vendégelőadónk felé.

.

.

Dr. Heltai János Imre nem volt ismeretlen sokunk számára, hiszen az idei tanártalálkozó a Németh László Gimnáziumban zajlott le, ahol tanárként és vendéglátóként már találkozott sok keresztszülővel. Az ELTE kutatócsoportjának tagjaként többször járt Moldvában terepgyakorlaton, sőt oktatott is egy rövid ideig, amelynek alapján megírt doktori disszertációját decemberben védte meg. Kiválóan felépített vetített-képes előadását ennek alapján állította össze. Már az elején fontosnak tartotta az elnevezésük kérdéskörét: Hogyan nevezzük őket? A „csángók”: pontatlan és bántó elnevezés. Pontos és helyes MOLDVAI MAGYAROKNAK szólítanunk őket. Idézett ennek megerősítésére Gábor Felicia: „Csángó vagyok” című könyvéből is.

Kiemelte a szomorú tényt, hogy a moldvai magyarok körében nyelvcsere zajlik, amely 150 éve kezdődött el, és amelynek várható eredménye a román egynyelvűség. A generációk közötti továbbadása a magyar nyelvnek már nem biztosított. A magyar nyelv presztizsértéke is igen alacsonnyá vált. Lényegbe vágó kérdéseket fogalmazott meg: Mit lehetne tenni? Lassítható-e, megállítható-e, megfordítható-e ez a folyamat? Van-e egyáltalán jogunk beavatkozni? Mi legitimálhatja a beavatkozásunkat? Mi ennek az előfeltétele?

A legfőbb veszélye ennek a helyzetnek az, hogy a magyar nyelv visszaszorulásából kára származik a közösségnek. A közösségi lét is elvész! A magyar nyelvhez kapcsolódó szokásrendszer, a nyelv által hordozott erkölcsi értékek is elvesznek, és így gyökértelenné válnak a közösségek! Segítsük őket, hogy ne legyen olyan drasztikus a változás! Csak akkor tegyük, ha ők is akarják! Pozitív példa is van előttünk: Új-Zélandon a maorik nyelvét sikerrel megmentették a közösség javára egy tudatosan beindított programmal. Téves elképzeléseket is el kell oszlatnunk: A csángó és a magyar: azonos nyelv! Több embernek kellene ezzel foglalkozni. A román jogi feltételek adottak ehhez. A magyar nyelv revitalizációja lehetséges! A magyar nyelvű szentmise bevezetése nagy hatású lehetne ebben a folyamatban, a NYELV PRESZTIZSE óriásit nőne ezzel, amely az oktatást is eredményesebbé tenné. A moldvai oktatás optimális esetben legfontosabb célcsoportja az óvodás korosztály lenne: a magyar-román kétnyelvű óvodák sok moldvai családnak jelenthetnek vonzó alternatívát. A faluturizmus is nagyban segítheti a magyar nyelv gyakorlati értékeinek felismerését a közösségben.

Hegyeli Attiláék tették talán a legtöbbet az elmúlt 20 évben. Eredményesebb lehetne a munka folytatása, ha a magyar nyelv tanításának kérdése független lenne a nemzeti identitás problematikájától. Sokan gazdasági szempontok miatt szívesen tanulnák a magyar nyelvet, de őket elriasztja az identitást is elváró követelmény. Optimális cél lehetne a köznyelv/nyelvjárás kettősnyelvűség elérése, rendes, iskolai oktatás keretében. Sok a teendő. Nagyok a regionális különbségek.

A keresztszülők kérdéseire is válaszolt. Szinte aktív párbeszéd és együtt-gondolkodás is kialakult, hiszen valamennyien szeretnénk moldvai magyar testvéreinkért megtenni mindazt, ami tőlünk telik és a javukat szolgálja. Ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy az előadása hamarosan a honlapunkon is olvasható lesz, és egy jövőbeli alkalommal ismét megtisztel bennünket egy következő, részletekkel inkább foglalkozó előadással. Felmerült annak a gondolata is, hogy szélesebb körben is jó lenne ezeket az ismereteket másoknak is hozzáférhetővé tenni a TV és a média lehetőségein keresztül is. Nagy tapssal és a Szeret-menti Népdalverseny győzteseinek egyik CD-jével mondtunk Dr. Heltai János Imrének köszönetet.

Albertné Révay Rita

a Teleki László Alapítvány által szervezett

hagyományőrző rendezvénysorozat keretében

valamint a

Csíksomlyói Búcsúra.

Időtartam: 2010. május 13. – 23.

Az utazást ajánljuk mindazon keresztszülőknek, hazalátogatni kívánó csángóknak és a csángók iránt érdeklődőknek, akik Somoskán és környékén, Pusztinában vagy Magyarfaluban kívánják az időt eltölteni. Pusztinába az eljutást Pusztina útbaejtésével biztosítjuk. A Magyarfaluba való eljutást az utasnak kell megszervezni. A moldvai szállást-ellátást – a Somoskán megszállók kivételével – az utasoknak kell megszervezni!

Május 13 cs (1. nap)
Indulás Bp. Népligetből 6:00-kor
Tranzitszállás: Kolozsvár – Torda között.

Május 14 p (2. nap)
Ind. 8:00, érkezés dél körül Somoskára, a szálláshelyek elfoglalása.
Szállás: Moldva 1. nap – Somoska

Május 15 szo (3. nap)
9 órától zártkörű rendezvény csak KEMCSE és AMMOA vezetőségi tagoknak!
Helyszín. Külsőrekecsin Gyerekek Háza
Látogatóknak szabad program
Szállás: Moldva 2. nap – Somoska

Május 16 v (4. nap)
9 órától zártkörű rendezvény csak KEMCSE és AMMOA vezetőségi tagoknak!
Helyszín. Külsőrekecsin Gyerekek Háza
Látogatóknak szabad program
Szállás: Moldva 3. nap – Somoska

Május 17 h (5. nap)
Látogatóknak szabad program
Szállás: Moldva 4. nap – Somoska

Május 18 k (6. nap)
Látogatóknak szabad program
Szállás: Moldva 5. nap – Somoska

Május 19 sze (7. nap)
Somoskán este a Hargita Székely Népi Együttes előadása és táncház
Tervezett magyar nyelvű szentmise (Tampu Ababei József)
Szállás: Moldva 6. nap – Somoska

Május 20 cs (8. nap)
Pusztinán este a Hargita Székely Népi Együttes előadása és táncház
Tervezett magyar nyelvű szentmise (Böjte Csaba testvér)
Szállás: Moldva 7. nap – Somoska

Május 21 p (9. nap)
Magyarfaluban este táncház
A tervekben szerepel magyar nyelvű szentmise (Pogár Róbert)
Szállás: Moldva 8. nap – Somoska

Május 22 szo (10. nap)
Hajnal 5 órakor indulás Csíksomlyóra a Búcsúra. A nem Somoskán megszálló keresztszülők  Somoskára szállítása.
Részvétel a délelőtti szentmisén a Somlyói-nyeregben.
Indulás Budapest felé Csíksomlyóról a kora délutáni órákban.
Tranzitszállás: Kolozsvár – Torda között.

Május 23 v (11. nap)
Indulás reggel 8 óra körül.
Érkezés Bp.-re (a megállásoktól függően) a kora esti órákban.

A tranzitszállások árai benne vannak az út költségében. A tranzitszállás foglalását biztosítjuk.
A moldvai ellátás és szállások ára egyénileg rendezendő.
Az étkezés:
- a tranzitszállásokon reggeli, mely a szállás árában benne van,
- a moldvai tartózkodás ideje alatt a szállásadóknál megegyezés szerint,
- Csíksomlyón javasolt fakultatív étkezés a Salvator Hotel éttermében.

Az utazás ára a fenti feltételekkel: 38 000 Ft/utas

Jelentkezési határidő:  2010. április 30.

Ha kevés a jelentkező, akkor ezt a honlapunkon, ill. telefonon jelezzük.

Jelentkezés:
telefonon:   20/804-3508   és   200-3369,  vagy
interneten: gy56lajos@t-online.hu

Befizetés: május 8-án a KEMCSE klubdélutánon vagy más egyeztetett időpontban.
Befizetést csak akkor fogadunk el, ha legalább a 15 fő utas befizető megvan.

Budapest, 2010. április hó.